A gerincferdülés (scoliosis) felnőtteknél és gyerekeknél egyaránt gyakran előforduló elváltozás. Kezelésében legfontosabb a korai felismerés. Ha orvosunk, a védőnő vagy az iskolaorvos gerincferdülés gyanúját fogalmazza meg, vegyük azt komolyan.
Hogyan alakul ki a gerincferdülés?
A gerincferdülés a gerincoszlop kóros, oldalirányú vagy csavarodásos elgörbülése, melyet a csigolyák egymáson való elmozdulása, elcsavarodása okoz. Kiváltó oka az esetek 85 százalékában ismeretlen, 15 százalékban lehet fejlődési rendellenesség, anyagcserezavar, izomsorvadás. Bár a gerincferdülés nagyon ritkán már születéskor vagy 10 éves kor előtt is kialakulhat, a serdülőkori gerincferdülés messze a leggyakoribb: 100-ból négy gyereket érint 10-18 éves kora közt. Érdekes, hogy előfordulása a lányoknál kétszer gyakoribb, átlagosan minden hetediknek van valamilyen mértékű gerincferdülése. Az esetek 90 százalékára jellemző, a háti-ágyéki gerinc átmenetnél kialakult gerincferdülés feltehetően tartási rendellenesség miatt jön létre. Ennek gyakori oka a serdülőkori gyenge hátizomzat. Ez pedig akkor alakulhat ki, amikor a serdülőkori hirtelen növekedés mozgásszegény életmóddal párosul, ezért az izomzat fejlődése nem tart lépést a csontok, csigolyák növekedésével. Az aktív életmód, a sport, a mozgás rendkívül fontos ebben az életkorban – és később is hasznos. Kamaszként, de akár felnőttként is érdemes tartásjavító vagy core erősítő tornán akkor is részt venni, ha egyelőre nincs semmilyen tünetünk vagy rendszeresen sportolunk. Ezek a mozgásfajták ugyanis célzottan és hatékonyan fejlesztik a gerinc melletti mélyizmokat. Azokat az izmokat, amelyek erősítése speciális tudást és gyakorlatokat igényel.
A gerincferdülés tünetei
A gerincferdülés tünetei elég egyértelműek és akár laikusként is jól felismerhetőek. Ugyanakkor a ruházat, főleg ha az bő, lenge, el tudja ezeket takarni, félmeztelenre vetkőzve azonban jól látszanak. A legjellemzőbb és könnyen beazonosítható tünet, hogy az egyik oldali váll illetve csípő magasabban helyezkedik el, azaz a vállöv illetve a medence ferde, az egyik oldalra „lejt”. Szinte biztos, hogy a gerincferdüléses páciensnek gyakran fáj a háta, csökken a fizikai terhelhetősége. Súlyosabb esetben akár biceghet, sántíthat is. Ez az egyenetlen, féloldalas terhelés pedig további szövődményekhez, a térd- vagy csípőízületek kopásához vezethet.
Szintén súlyosabb esetekben tipikus tünetnek tekinthető a légzési nehézség, a tüdőkapacitás csökkenése. A bordakosár ugyanis nemcsak elöl a szegycsonthoz, hanem a háti csigolyákhoz is kapcsolódik, ezért az elferdült gerincoszlop a tüdőt is deformált állapotba kényszeríti. Ráadásul minden egyes légvétellel erősítjük ezt a deformációt. A légzési elégtelenség pedig hosszabb távon másodlagos szív- és érrendszeri panaszokat, szívelégtelenséget is okozhat. Éppen ezért része a gerincferdülést jelenleg leghatékonyabban kezelő Schroth-terápiának a helyes (3D-s) légzéstechnika elsajátítása is.
A gerincferdülés kezelése
A gerincferdülés súlyosságától függően többféle kezelés is elképzelhető. 10 fok alatti gerincferdülés valamint felnőttek esetében elegendő lehet a hagyományos tartásjavító és core erősítő torna, de fontos a gerincoszlop illetve a mellette található izmok rendszeres nyújtása is. Ennél nagyobb mértékű gerincferdülés illetve gyermekek, kamaszok esetében azonban speciális tudást igénylő terápiára, pl. a Schroth-módszerre van szükség. A legsúlyosabb esetekben, 35 fok feletti görbület esetén pedig sajnos nem zárható ki az állandó vagy éjszakai korzett (fűző) használata sem. 40-50 foknál nagyobb görbület pedig már műtéti megoldást igényel.
A 10 fok feletti gerincferdülés kezelését ideális esetben a növekedési szakasz korai fázisában, akár már 4-5 éves kortól szükséges lehet elkezdeni. De a legfontosabb, hogy mindig orvosunkkal és gyógytornászunkkal konzultálva kezdjük el magunk illetve gyermekünk kezelését.