Amikor szóba jön a porckorongsérv (közkeletűen: gerincsérv), a leggyakoribb kérdés, hogy kellett-e műteni vagy nem akarod-e megműttetni. Pedig már a kérdésfeltevés is hibás. A műtét gyakran egyáltalán nem szükségszerű. És ha mégis, akkor sem old meg mindent.
Ok-okozat, előzmény-következmény
A porckorongsérv (vagy gerincsérv) már következmény. Az azt kiváltó ok vagy okok pedig összetettek és nem egyszeriek. Általában huzamosabb ideig fennálló, azaz krónikus probléma, úgynevezett előzményállapot áll a háttérben. Sok ülés, rossz testtartás, az izmok megnyúlása, feszességük elvesztése, aszimetrikus mozgásformák vagy a sport hiánya. Ez az állapot fájdalmat nem okoz, de azért érezzük, hogy valami nem komfortos. Gyakrabban fáj például a derekunk, bár ez rövid pihentetésre még elmúlik. Legjobb, ha már ekkor elkezdünk azon dolgozni, hogy szervezetünket „visszatereljük a helyes útra”. Szakértő gyógytornász segítségével és a szükséges izmok erősítésével, célzott nyújtással, az ülő életmódból eredő testtartás korrekciójával megelőzhetjük a porckorongsérv vagy a komolyabb, akut tünetek kialakulását. Előfordul, hogy ilyenkor már van kisebb kiboltosulás a porckorongon, ilyenkor érdemes a köznyelvben csak McKenzie-tornának hívott módszertan alapján, szakképzett gyógytornász irányításával „visszahúzatni” a kitüremkedést a helyére.
De mikor lehet szükség a gerincsérv műtétjére?
Amiről eddig szó volt, az a krónikus, azaz hosszabb ideig fennálló probléma. Ez az, amin semmilyen műtét nem segít. Ugyanakkor a fenti tényezők előbb-utóbb akut tünetekhez vezethetnek. Ilyen a fenék vagy a comb hátsó oldalának zsibbadása, merev derék, éles fájdalom, a láb (vagy nyaki sérv esetén a karok) erejének csökkenése. A legsúlyosabb esetben vizelési vagy székelési zavarok is felléphetnek és az is a baj komolyságára utal, ha már nem tudunk lábujjhegyre vagy sarokra állni.
Ezeket a tüneteket már nagyon komolyan kell venni. Okozójuk ugyanis a porckorong olyan mértékű deformációja, kitüremkedése esetleg kiszakadása, ami a csigolyák mellett kilépő ideggyököt hosszabb ideje nyomja. Márpedig a tartósan elnyomott idegszál nem vezeti az információt, ami szélsőséges esetben – az információ hiányában nem dolgozó izom leépülésével – bénuláshoz vezethet.
A műtét ezt a kockázatot szünteti meg, amennyiben eltávolítják az idegszálat nyomó anyagot, „felszabadítják” az ideget. Azt azonban már kevesebben tudják, hogy ezt a munkát a szervezet magától is elvégzi, a kitüremkedés vagy kiszakadás idővel felszívódik. Így ha akut bénulásveszély nem áll fenn, a műtét nem feltétlenül indokolt. A műtét szükségességéről azonban minden esetben a kezelőorvosnak kell döntenie!
És ha az orvos szerint nincs szükség műtétre?
Ez alapvetően jó hír, mert a műtét ugyan gyorsan felszabadítja az ideggyököket, utána azonban hosszabb rehabilitációra van szükség. Összességében a gerincsérv konzervatív terápiája sem feltétlenül hosszabb. Ennek során egyénre szabott kezeléssel, jellemzően McKenzie-módszerrel csökkenthető az ideggyöki nyomás és a fájdalom. Ezzel, pihentetéssel vagy az Első Szegedi Gerincstúdióban megtalálható nürnbergi rácsos függesztő alkalmazásával a gerincoszlopot tehermentesített állapotba helyezzük és kissé megnyújtjuk. Ezáltal a felszívódási folyamat felgyorsítható.
Akár műtéttel, akár műtét nélkül sikerül a gerincsérv okozta akut problémát megoldani, az ok kezelése még hátravan. Ez pedig a már megbomlott statikai egységű gerincoszlop és az azt körülvevő valamint a testünk helyes tartásában részt vevő további izmok rendszeres edzése és regenerációja. Leegyszerűsítve az edzés ezen mélyizmok, core izmok funkcionális erősítését, a regeneráció pedig a gerincoszlop feladatait részben átvevő, ezért a „normálisnál” jobban terhelt izmok nyújtását jelenti. Csak az állandó, akár kiscsoportban is végezhető torna jelenti az ok, a krónikus probléma kezelését, karbantartását. Enélkül a porckorongsérv egy másik csigolyánál újratermelődik, ezt betartva viszont kezelhető marad.