Az Első Szegedi Gerincstúdióba rendszeresen érkeznek úgy ügyfelek, hogy tudják, szükségük van valamilyen tornára, de nem tudják, melyik legyen az. Segítünk.
Felismerés
Az első lépés, hogy mi magunk feltegyük magunknak a kérdést és őszintén válaszoljunk is rá, milyen állapotban vagyunk. Fáj a derekunk? A tükörben ferdének látjuk magunkat? Zsibbad a fenekünk, a lábunk? Fáj, merev a nyakunk? Reggelente nehéz felkelni, merev, „beállt” a derekunk, de „bemelegedés” után nincs problémánk? Hosszabb séta közben elfárad a derekunk, elkezdjük hátra tolni a fenekünket, mert így kényelmes?
Értékeljük életmódunkat is! Mennyit ülünk munkahelyünkön vagy autóban? Mennyit és mit sportolunk? Sport után hogy érezzük magunkat? Bizonyos mozdulatok egyértelműen rosszul esnek-e? Iszunk-e eleget? Milyen az étrendünk, hogyan táplálkozunk, fogyasztunk-e elegendő zöldséget, gyümölcsöt?
Diagnózis
Az első kérdéscsoportra adott válaszok már kialakult problémára, míg a második kérdéscsoport inkább csak a kockázatokra mutat rá. Ha az első kérdéscsoportra adott válaszok alapján feltételezhető valamilyen gerinceredetű probléma, akkor érdemes szakképzett és gerincproblémákra szakosodott gyógytornásszal állapotfelmérést csináltatnunk. Az állapotfelmérés során a szakember egy célzott kérdéssor mentén szóban és fizikailag is felméri állapotunkat. Ennek során megvizsgálja egyes mozdulataink, mozgásaink terjedelmét, korlátait, a mozgások közben tapasztalt fájdalmakat, a normálistól eltérő reakciókat, fizikai jellemzőket. Érdemes lehet, különösen ha a szakember kéri, a felmérés eredményét képalkotó diagnosztikával (MRI) kiegészíteni.
Egyéni vagy kiscsoportos gyógytorna
Az állapotfelmérés eredménye alapján a gyógytornász tud tanácsot adni, szükség van-e egyéni tornára vagy ha nem, milyen típusú kiscsoportos órát válasszunk. Akut ill. egyértelmű tünetek esetén mindig a személyre szabott, kombinált gyakorlatok jelentik a megoldást. A köznyelvben csak McKenzie-tornának hívott, valójában McKenzie-módszer egyik fontos jellemzője a személyre szabottság. Ezért soha ne higgyük el, ha valahol csoportos McKenzie-tornát hirdetnek, ilyen ugyanis pont a módszer lényege miatt nem létezik. A McKenzie-módszeren alapuló egyéni gyógytorna keretében az aktuális állapotra reagálva alkalmazza a szakember a tüneteket enyhítő, fájdalmat csillapító, a porckorongokat a kívánt irányba „mozgató” gyakorlatokat. A McKenzie-módszeren alapuló egyéni gyógytorna azonban csak az első lépés.
Az akut panaszok, tünetek enyhülését illetve megszűnését követően az egyéni gyógytorna során továbbra is személyre szabott nyújtó vagy erősítő gyakorlatokat végzünk. A végső cél ugyanis a mélyizmok olyan megerősítése, ami részben tehermentesíteni tudja gerincoszlopunkat.
Ha a szakember úgy ítéli meg, hogy állapotunk lehetővé teszi, akkor kiscsoportos tornák közül is választhatunk – pontosabban választhat nekünk gyógytornászunk. Ajánlásának alapját itt is állapotunk és kockázati tényezőink képezik. Így javasolhat nekünk az ülőmunka hatásait ellensúlyozó, tartáskorrekciós, mobilizáló-nyújtó vagy éppen a core izmokat erősítő gyógytornát. Szintén általánosságban elmondható, hogy még ha van is súlypontja az ajánlásnak, szinte biztos, hogy érdemes lesz két- vagy többféle tornát kombinálni. Nem árt, ha tudjuk, hogy egy képzett és tapasztalt szakember is érdemben maximum 4-6 páciensre tud egyszerre figyelni. Azaz pl. szükség esetén a hibás testtartást észrevenni és korrigálni. Az Első Szegedi Gerincstúdióban ezért maximáltuk a csoportok létszámát 5 főben.
Fokozatosság és rendszeresség
„Majd holnap”. A legtöbb esetben ez a rövid mondat valójában kifogás. Mert mindig van egy holnap. Mindannyian tudjuk, hogy valami újat mindig elkezdeni a legnehezebb. Aztán ha már belevágtunk, akkor rutinná válik és ha kimarad, már hiányzik. Fokozottan igaz ez bármilyen sporttevékenységre, így a (gyógy-)tornára is. Ráadásul ha bármi okból kihagyunk néhány alkalmat, gyorsan megszokjuk, hogy már nem tornázunk. Csakhogy a testünk ilyenkor büntet és idővel rosszabb állapotba kerülünk, mint ha folyamatosan végeztük volna a megfelelő gyakorlatokat. Azaz mint szinte mindig mindenben, úgy itt is a fokozatosság és a rendszeresség a kulcs. Ha évekig nem sportoltunk, nem a maratont kell rögtön lefutnunk. Lépésről lépésre kell felépítenünk ezt a teljesítményt. Ugyanez igaz a gyógytornára is. Ha rászánjuk az időt, a koncentrációt, ha türelmesek és kitartóak vagyunk, ha betartjuk a fokozatosság és a rendszeresség elvét, akkor akár komoly porckorongsérvből is felépülhetünk úgy, hogy szinte teljes életet tudjunk élni.